Egy megvalósult álmom

Aki ismer, tudja, hogy hozzám legközelebb az antik(olt) tárgyak állnak, bútorban és lakásdekorban is barnás, romantikus dolgokat szeretem. Egyszer régebben megkaptam férjecském családjától a déd, vagy üknagyapa falióráját, és azóta is imádom. (Bár most épp restaurálásra vár, mert a fa keret rosszul bírta az idő vasfogát)

Több, mint egy éve álmodoztam arról, hogy készítek valami hasonlót. Egy hatalmas faliórát, ami "faragott fa", "régi", romantikus. Több hónapos agyalgatás, jó pár hetes próbálkozás, több mintadarab kidobása után, ma végre megszületett a számomra tökéletes, újrahasznosított falióra. Hatvanegynéhány centi magas, harmincontúli széles, és a mélysége is van vagy 5 centi.

Amikor először eszembe ötlött a dolog, a recycling járt az eszemben. Ezért is tartott ilyen sokáig megalkotnom. Mert rájöttem, hogy a wc-papír guriga mégiscsak elveszti a formáját, a használt hungarocellek be vannak nyomódva, és a levegőn száradó gyurma sem akarta azt, amit én :) 

Így teljesen mást használtam a végeredményhez.

Pár részlet közelebbről:

De ezt most nem mesélem el :) Ha kíváncsi vagy, augusztusban megmutatom, de rá kell, hogy érj, szinte egész nap, mert nem két perc összerakni. De persze, hogy a száradási idők alatt se unatkozzunk, kitalálok majd még valamit :)

Most még várom Noszvajt, ahova még lehet jelentkezni, 1-2 helyünk még megmaradt!