A foglalkozások menüpont alatt részletes információkra lelsz.

Jelentkezni: bryell@invitel.hu vagy facebook oldalunkon

Boltunk Székesfehérváron, a Távírda u. 25/5. szám alatt található. (Sokan Fal közként ismerik)
Nyitva tartásunk: Hétfő - Péntek: 9.00 - 18.00,
Szombat: 9.00 - 12.00

A bolt telefonszáma: 22/412-665

2014. augusztus 26., kedd

Dekupázsolj! - A repesztés

Persze repeszteni nem csak dekupázsolás miatt lehet - a tányértörés nem számít :) Egy-egy repesztés szép, antikolt külsőt kölcsönözhet a tárgyaknak, akár bútoroknak, mindenféle papír nélkül is.

A repesztésről elég nehéz írni, ez tényleg az a része a hobbizásnak, amit jó, ha saját szemeddel látsz, de azért megpróbálom leírni a fontos tényezőket. Már, ami szerintem fontos, ugye! :)
Én főleg és kizárólag Pentart repesztőket használok, tehát azok működéséről és hogyanjáról tudok információkat szolgáltatni. Most ezen belül is a kétfázisú repedőrendszerekről.

Először is nézzük hány repesztőrendszer van forgalomban: klasszikus (kétfázisú) repesztőlakk, finomvonalas repesztőlakk - ezek a legismertebbek -, micro repesztőlakk, opál repesztőlakk és random repesztőlakk. Ezen kívül még van a repedőpaszta.

Tehát mindegyik kétfázisú rendszer, ami azt jelenti, hogy két különböző anyagot kell egymásra kenni. Az első fázis egy sűrűbb fehér cucc, amit általában a már készre dekupázsolt tárgyra vihetünk fel. Az első fázist ecsettel (széles,lapos) lehet felhordani, felkenési iránya mindegy, nem kell túl vastagon, de ne is legyen túl vékony. Nem beledörzsölni kell a felületbe, hanem a felületén eloszlatni. Egyenletesen. A folyásra vigyázzunk! Ez mindegyik repedőrendszerre igaz. Ezt a réteget nem szárítjuk, hagyjuk magától megszáradni. Forró levegővel semmiképp, mert felhólyagosodhat. Ha gyorsítani akarod a száradását, akkor nyáron a napot javaslom, télen a radiátort/konvektort. 

A második fázisok:
- klasszikus: Kenési iránya összevissza :) Kicsit vastagabb rétegben (kb. úgy, mint az első fázist), az ecsetet lecserélhetjük az ujjunkra is, körkörös mozdulatokkal oszlassuk el a réteget. Nem dörzsöljük! :) Szárítani lehet, elég hamar megjelennek a repedések.

- finomvonalas: kenési iránya ennek is összevissza, lehet simogatni sokáig, mivel száradási ideje lassabb, ezért szárításnál is tovább kell várni, mire megjelennek a repedések. Ennél a lakknál szoktak többen kétségbe esni, hogy nincs repedés. De általában van. Forgassuk a tárgyat a fény előtt, mivel a repedés annyira hajszálvékony, hogy nehezen észrevehető. Száríthatjuk a levegőn is, hajszárító nélkül, így persze tovább tart, de kicsit nagyobb repedések lesznek majd a végén. Ennél a repesztésnél tényleg számít a levegő páratartalma, a hőmérséklet, gyakorlatilag a hold állása is, de mindig reped. Ha mondjuk egy éjszakai száradás után sem látni repedést, pár perc hajszárítózás tutira előhozza azt :)

- micro: használata nehezebb, de a végeredményért megéri. Nagyon gyorsan húz, nagyon híg a második fázisa, gyorsan kell vele dolgozni. Felkenési iránya mindegy, egyenesen, összevissza, a lényeg, hogy pár másodperc után elkezd húzni, száradni, akkor már nem lehet visszanyúlkálni bele :)

- random: nevében is benne, úgy reped, ahogy ő akar :) Pont ezért lehet vele régi, antikolt tárgyakat létrehozni :) A második lépcső felkenési iránya szerint reped. Ha tehát függőlegesen kened, akkor függőlegesen lesznek benne a repedések, ha összevissza, akkor összevissza :)

- opál: ez is nehéz, nagyon fontos az egyenletesség, homokfúvott hatást fogunk elérni vele, ráadásul olyat, ami repedezett :)
- repedőpaszta: 2-3 mm vastagságban, akár vastagabban is lehet kenni, spatulával vagy ecsettel, hamar szárad/reped, festhető, akrilfestékkel színezhető, teljes mélységéig reped, tehát látszik alatta majd az alsó réteg :)

Kép a kenésekről? Na az nincs, ezeket nagyon nehéz fotózni, hiszen gyakorlatilag minden áttetsző, a vastagság amúgy sem látszik, így arra az elhatározásra jutottam, hogy megmutatnám én ezt inkább élőben. Szeptemberben valamikor. Pesten. Érdekelne egy ilyen? :)







2014. augusztus 22., péntek

Dekupázsolj! - A ragasztás

Mit, hogyan, mivel? Nézzük most a papírfajtákat, és a hozzájuk tartozó ragasztót és annak technikáját.
A legközkedveltebb a szalvéta. Mintás, három rétegű, aminek csak a legfelső mintás részét használjuk, ugye. Általában. Mert a jó erős festékkel készült szalvéták második rétege is tud szép lenni, nem olyan erőteljes szín és minta, de pl. háttérnek időnként tökéletesen beválik. Szóval szalvétát én csak felülről ragasztok. Kinézem a helyet, ahova szeretném felragasztani, ráillesztem, jól belemártom a széles, lapos ecsetemet a dekupázs ragasztóba, és fektetett ecset(szőrrel) felhordom a festéket, egyenesen mozgatva az ecsetemet. Föl-le, föl-le. Ehhez inkább videót mutatok, úgy talán jobban érthetőbb :)
Persze lehet úgy is, hogy egy vékony réteg ragasztót felkenünk a tárgyra, belesimogatjuk a szalvétát, aztán felülről jól átragasztózzuk. Üveg tárgyaknál, ha nincs alapozva, festve mindenképp így javaslom, mert üveg felületen azért tud csúszni rendesen a ragasztó, és hamar kiszakíthatja a szalvétát.
Rizspapír-szalvétánál a helyzet ugyanez. Mivel az is olyan vékony, csak erősebb mégis, mint egy szalvéta, így könnyebb vele bánni :)

A rizspapírt pedig mindenképp ragasztózom alul, belesimítom, és felülről is. Jó sok ragasztóval, hiszen az nem szakad olyan könnyen, de muszáj, hogy a rostjai közé bemenjen a ragasztó, és jól rányomni az ecsetet, hogy a levegőbuborékok is szépen kijöjjenek alóla.

A dekupázspapír ragasztási technikája is lehet sokféle. Az én technikám nagyon egyszerű: beragasztózom a felületet, a papírt belemártom vízbe, két ujjam közé csippentem a papírt és leszedem a felesleget. Ráteszem a ragasztós tárgyra, középről kifelé haladva a kezemmel kisimítom a papírt, jól rányomkodva azt a felületre. És ennyi. Nem ragasztózom felülről, hiszen ez egy vastagabb anyag, mire átszuszakolnám rajta a ragasztót, már vagy összegyűrném a papírt, vagy elszakítanám. Így csak letörölgetem róla a ragasztós vizet (ami a rásimogatásnál esetleg rákerült) és szárad, majd jöhet a lakkozás.... vagy festegetés.

A fenti videóban papír ragasztás is van amúgy :)

A nyomtatott papírt, vagy ami nem vizezhető annyira, - mondjuk vastagabb csomagolópapír, vagy géppapír vastagságú papír - azt beragasztózom alulról. Meg a tárgyat is. És úgy teszem fel, kézzel rásimogatva.

A vastagabb papírokhoz pedig már nem is használok se dekupázsragasztót, se vizet. Az egy, vagy kétoldalas scrapbook papírt kartonragasztóval ragasztom. A papír hátulját kenem be nagyon-nagyon vékonyan kartonragasztóval, ráhelyez, rásimít. :) 
Egyelőre ennyi, mert már így is olyan sokat írtam, hogy nagyon :) De jövök majd még pasztákkal, repesztésekkel, stencilezéssel, nyomdázással és ami még eszembe jut, hogy hasznos lehet :)
Köszönöm, ha elolvastál!
Ha sűrűbben szeretnél látni, kattints a facebook oldalamra :)


2014. augusztus 19., kedd

Dekupázsolj! - Az eszközök

Ecset, szivacsecset, spatula használata. 
Én nem használok drága ecseteket és egyéb eszközöket. Nagyon ritkán, egy-egy érdekesebb technikához kell egy kicsit drágább ecset, most egyelőre az alapok elkészítéséhez adnék pár tanácsot. Nézzük milyet és hogy használok én.

Dekupázsoláshoz, festegetéshez lapos, szélesebb ecsetet használok. Sose nézem, hogy az illető ecset milyen szőrből van, fogom a legolcsóbbat és azzal dolgozom. Szalvéta, rizspapírszalvéta esetében csak felülről ragasztózom a papírt, ám azt jó sok ragasztóval teszem. Az ecsetet pedig szinte elterítem a felületen és erősebben rányomom - sosem az ecset végével, hiszen az tényleg kiszakíthatja a papírt -, valahogy így:

Lakkok, repesztőlakkok felhordásánál sem az ecset végét szuszakolom, hanem szinte teljesen megdöntöm az ecsetet és úgy lakkozok, hiszen a lényeg, hogy a felületére hordjam fel szépen, egyenletesen a cuccot. A repesztőlakkoknál is pont így, azt sem bele kell dörzsölni a felületbe, hanem eloszlatni a felületen:
Szivacsecsetet is rengeteget használok. Alapozáshoz, festéshez, stencilezéshez, pamacsoláshoz. 
Minden esetben jól belemártom a festékbe a szivacsecsetet, és aztán szépen visszaszedem róla a festéket. Az oldaláról is és az aljáról is. Így egyenletes, kevés festék lesz az egész szivacs felületén. Alapozáshoz lehet rajta több festék is, amit aztán folyamatos pamacsolással, ütögetéssel oszlatok el. Ilyenkor kicsit erősebben ütögetek... pamacsolok... töcskölök... (milyen kifejezéseket használhatunk még erre? :))
Amikor csak valaminek az élét szeretném kiemelni egy kis festékkel, akkor is ugyanígy színezem a szivacsot. De nagyon jól visszatörlöm a festéket és nagyon-nagyon finoman ütögetek. Nem is ütögetek... érintgetek. Szinte hozzá sem érek a felülethez, hogy csak kevés festék kerüljön fel rá. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy nem bántom, szeretem :) Tehát csak finoman. Hiába látszik úgy a képen, vagy videón, hogy erősen, nagy vehemenciával csinálom, nem így van. Az éleknél pedig a merőleges a fontos jelszó. A szivacsot az élekre merőlegesen kell tartani :)
Spatula, festőkés, olaszosan szpátolá :) A paszták stencilbe felhordása, vagy csak úgy a felületre történő felvitelhez a spatula aljára kenjük a pasztát. Nem kanálként működik, tehát nem a tetejével emeljük ki az edénykéből a pasztát, hanem az aljával. Így egyszerűbb, így kenjük bele a stencilbe.
Tovább is van, mondjam még?

2014. augusztus 13., szerda

Dekupázsolj! - A színek

Folytatnám tegnap esti mesémet ma is, úgy, hogy közben segíthessek azoknak, akik most kezdik a dekupázst, vagy azoknak, akik már régebb óta űzik ezt a sportot, de pár jó tanácsot szívesen látnak tőlem.
Amikor épp nem úgy gondolkodom, mint a karkötőnél/óránál, hanem egy dobozt kell kicsinosítanom, más szempontok szerint tekereg az agyam. Nézzük most ezt a dobozt. Gyönyörű a formája, nem megszokott, szép a kidolgozása és nekem olyan csajos :) Ez volt tehát a fő gondolatmenet, hogy csajos legyen. A másik pedig - amit igaziból én nem mindig tartok be -, hogy ez egy szalvéta tartó eredeti funkcióját tekintve, tehát maradjon is az. Így tehát ne kerüljön rá valami vintage/shabby nőci, és ne legyen rózsás se. Legyen inkább olyan konyhai ... szerű, féle. Ráadásul érdekesen nyílik, jobb oldalon van a zsanér, tehát elvileg nem a csúcsára állítva kellene rá a minta, de akkor biztos, hogy a mintából leesik egy jókora rész (ugye a tetején a kivágás miatt), azt pedig nem akartam. Álljon akkor csúcsra állítva :) Így a papírok között keresgélve rátaláltam erre a romantikusos muffinos papírra.

Szépen kivágtam, pontosan, ráillesztettem a dobozra, és úgy gondoltam tetszetős. Jöhetnek a minták és a színek.
Számomra fontos, hogy olyan színeket használjak, ami a papíron van. Vagy legalábbis hasonló árnyalatút. Nagyon ritkán ajánlott ettől eltérni, mivel véleményem szerint, akkor lesz szép egy tárgy, ha harmonizál a papír a színekkel, az alja a tetejével ...
Ezen a papíron véleményem szerint van fehér, puncs, és barna festék. A barnának különböző árnyalatai. Szóval csajos vonalon haladva, fehér csipkeszél jöhet :) A papírka egy része pöttyös, tehát doboz oldala pöttyös. Puncsos árnyalat alapon fehér pöttyök. Stimmt. Mivel a papíron van sok barnás rész, így alulra is kellett, a doboz oldalára, hogy összhangba kerüljenek. Ezért lett antikolva, ezért kerültek rá a sarokdíszek. 

A doboz teteje fehér, mivel a kis papírka elég intenzív mintás, mást, elütő színben oda nem szerettem volna, ezért a fehéret variáltam csak. Nekem így állt össze a kép.


Tehát amit szem előtt tartok színek használatánál: 
- a papír színével harmonizáljon az egész tárgy, és néhány kivételes esettől eltekintve, ne legyen több 3-4 színnél :)
- az alsó és felső rész kerüljön valahogy egyensúlyba, jöjjön vissza a felső színvilág alul, és fordítva.
és valahol szabjunk határt :) Nem kell még rá ezer meg ezer cucc, hogy az jól nézzen ki. Néha a kevesebb több :)
(nekem.. ez az én véleményem... nem kell mindenkinek így dolgozni, de lehet így is)
Mutatok még pár régebben készült dobozt, csak a színek miatt:
2012-ben készült doboz. A szalvéta színei: barna árnyalatai, arany beütéssel és kékeszöld. Így a doboz oldala is ezt a három színt követi.
Ez is 2012-ben készült. A papír színei: fehér, kék, piros. Na milyen a doboz? Fehér és kék :) A technikában van a fondorlat (vagyis volt .... akkor még) 

Hááát ... munkára fel! :) Remélem lesz, akinek ez segítség, köszi, ha végigolvastad :)




2014. augusztus 12., kedd

De hogy találod ki?

Annyiszor megkapom ezt a kérdést :) Egyszer már próbáltam rá válaszolni, most megint megteszem :) Így dolgozom én.
Először is: nem nézegetek decupage oldakat inspiráció céljából. Lapozgatok antikvitásos könyvet, járok lomizni, nézem a természetet és nézek olyan tárgyakat, amiket nem emberi kéz alkotott. Ezek inspirálnak. Aztán kattog az agyam, hogy én ezt mégis hogyan tudnám megalkotni a saját kezemmel. Próbálkozom. Van, amikor napokig, hetekig, hónapokig. Mert egy-egy ötlet nem hagy nyugodni, és addig űzöm a gondolatot, amíg tett nem lesz belőle :)

Nézzük pl. ezt a karkötőt - mostanában ez volt az egyik olyan tárgy, amit készítettem, amire kb. 50-szer kaptam meg ezt a kérdést.... de hoooogy, de honnaaaaan? :)

Itt ez a karkötő úgy néz ki, mintha börből lenne... vagy valami fémből, mondták. Pedig nem abból van. Filléres ötlet, dekorgumiból készült. A története pedig a következő.
Van nekem egy gyönyörű faliórám. Igen, az a 100valahány éves. Hatalmas, több, mint egy méter magas, ingás, felhúzós, faragott fa dobozban. Ez a faragott fa doboz, ami engem ámulatba ejtett. (Persze az egész órát imádom, úgy ahogy van, a hangja is visszafogott, csodaszép) Ezen kezdtem el aztán agyalni, hogy miképpen is tudnám én ezt a hatást visszaadni egy kisebb tárgyon, ami lehetőleg egy óraszerű legyen. Mert ugye a faragás kiemelkedik, ráadásul domború az a fa. A nagyja gondolat tehát az volt, hogy stencilbe valamiféle paszta. Na, de a stencilt hogyan tegyem rá egy domború valamire? Hiszen a vastag stencil azért nem hajlítható olyan jól, aláfolyik a cucc, nem lesz szép. És honnan vegyek egyáltalán domború valamit? :) Aztán szembejött velem a hungarocell, és meg is kértem azt, aki ebben nagy mester, ugyan vágjon már nekem egy rudat, amit aztán felezzen meg hosszában, meg egy nagyobb hungarocell táblát, hogy legyen is mire ragasztanom. 
Eddig megvoltam, aztán nem haladtam. Hiszen a stencil még mindig nem hajlítható (a vastag, Pentás), a vékony (Stampériás) pedig nekem túl vékonyka lett volna (és nem is tetszett a minta, mivel nekem sűrűbb mintázatú kellett, ha már egyszer fafaragás... )
Aztán egyszer csak beugrott, hogy valami laposra kell stencilezzek, ami aztán hajlítható, és felragasztható a domború cuccra. Aztán előkerült valahonnan hátulról a kisagyamból a dekorgumi. Kipróbáltam mindenféle pasztát rá, ami csak akadt itthon (akad pár...), de lejött, nem tapadt, hajlításkor törött. Gélpaszta? Rajtamaradt, hajlítható, vágható ollóval!! Így aztán összeraktam az órát.. Ezt itt, emlékeztek rá?
És mivel méretre kellett vágni a dekorgumit, maradt néha egy-egy csík. Ránéztem és megállapítottam, hogy karkötő :))) Aztán már csak a festését kellett kiagyalnom, ami nem volt nehéz, miután lomiban vettem egy merev fém karkötőt, ami iszonyúan tetszett :) 
Szóval megszületett a dekorgumi csíkon gélpaszta stencilbe, feketére festve, arany és bronz metál viaszpasztával bekenve, szalagcsipesszel összefogva. :)
Ha érdekel az elkészítése nézd meg videón.

Tudok még ilyeneket, mondjam még? :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...