Gyurmáztam

Szeretitek az agyagozást? Amikor pörgetik az agyagot és úgy formálják mindenféle csodává? Vagy amikor nagyobb agyag dolgokat készítenek? Én igen. Persze még sose "pörgettem", de nagyon szeretem nézni, ahogy alakulnak, amikor más csinálja. Mostanában gyurmázgatni is szeretek, apróságokat, figurákat, érdekes ezt is kitapasztalni, hogy mit, hogyan tekerj, gyúrj és formázz, hogy abból életszerű valami legyen.
Kipróbáltam a Pentacolornál forgalmazott új gyurmát, amit én inkább titokban nem is gyurmának neveznék. Pedig az, de jobban hasonlít az agyagra, mivel vizes kézzel kell formázni, összeilleszteni és mivel keményebb, így nagyobb tárgyak elkészítésére is jobban alkalmas. Szerintem persze :-)
Ezeket csináltam, a kezem folyamatosan nedves volt, de mégsem annyira, mint az igazi agyagnál.

Összeillesztéseknél pedig vizes ecsettel megkentem a felületet, úgy ragasztottam a részeket össze.
Mivel ez a gyurma kicsit keményebb, mint a hasonló levegőn száradó gyurmák, így a hajlítgatások, ívek nem dőlnek egyből össze és be, ahogy formázom úgy marad, még nedvesen is.
A mécsestartó alapja egy nagy levél, a széle fodrosbodros, pedig nem támasztottam ki semmivel. A virágokat persze egyenként megcsináltam és a végén azt, miután megszáradt és lefestettem, lelakkoztam, hobbiragasztóval rögzítettem. De a könyv lapjait egymáshoz csak vízzel rögzítettem, mint ahogy a kis hullámos tálka szélére készült díszcsíkot is.
Levegőn szárad, nem kell sütni, aztán festhető, lakkozható. De a víz elengedhetetlen kelléke a formázásnak.
Próbáljátok ki, jó móka :-)