Édes otthon

Ezt ma muszáj volt. A lelkemnek, a testemnek/ujjaimnak, előszobámnak és az ajtómnak. Mondhatnám, hogy dekupázs, de nem az. Mondhatnám, hogy scrapbbok, de nem az. Mondhatnám azt is, hogy mixed media, de nem az. Pedig mindegyiket szeretem. Ez nekem olyan Gabis. Gabiskevert :) Romantikus, virágos, antikolt, shabbys. A kalitkás a bejárati ajtóra került, a kép pedig az előszobába a falra fog. 

A kalitka fából van, és dekupázsolva. Telibe ragasztva a szalvéta, aztán kiszedegetve, kismirglizve a résekből. Nem két perc :) Aztán egy kis barna antikolás, majd fehérrel koszolás. És a díszek. Tortacsipke, mini csipketerítő, csipkeszalag, papírvirág, papírzsepi virág, művirág, szalag, kistábla. Így:

Az előszobába kerülő kép kicsit sötétebb, mert most annak az átalakításánál tartok - már majdnem kész, megvannak a bútorok, félig le is vannak festve, a régi előszobaszekrényt ki kell venni, a falat rendbe tenni, a kis, felújított szekrénykékre díszlécet venni, festeni, ragasztani, aztán majd fel is kerülhet a falra a kép :) - barna és fehér lesz. Szóval már jobban állok, mint gombhoz a kabát :)

Ezen a képen van scrapbook papír, szatén, selyem és csipkeszalag, fafigurák, tortacsipke, karton dísz, 3D por, umbra antikoló, kis festék.

Konyharészletek

Nem, nem állt meg az élet nálam, csak mostanában olyanokat dolgozgatok, amit még nem lehet mutatni. Természetesen a Pentacolor megint újít, frissít, kitalál, én pedig tesztelgetem az új dolgokat. Mert lesznek :) Nem tudom mikor, de egyszerre több új alapanyag is van a kezeim közt. Szóval ezekről nem beszélek, legyen meglepetés :) 

Mintadarabokat nem nagyon készítek, ha meg igen, azt láthatjátok videó formájában.

Így most arra jutottam, hogy megmutatom a konyhám, számomra nagyon kedves részleteit. Gyűjtögetések, ajándékok, pár apróság kézzel készítve, átfestve, felújítva, réginek hagyva, régiesítve, vásárolva :)

Némelyik fotó nanáhogypersze homályos :)

A barna polc lomizott, átfestett, az ablakon a vitrázsfüggöny selyemszatén szalaggal van felfogatva, felette pedig egy fehérre festett kis fafigura lóg, szalaggal :) A polcon apróságok, felül pedig három kis karácsonyra vásárolt figura, akik a gyerekeimet jelképezik nekem :)) (a két fiam, és a nagyfiam barátnője)

A házirend táblácskát a sparban vettem, de annyira ideillik, ránk illik :)) Madárka fafigura :))) és a barna szekrényről a lógók. Kiöntött gipszformák, horgolt díszek, festett fafigurák, csörgők, amik még karácsonyról maradtak, de őket sincs szívem levenni :)

Egy másik kis polcocska, amin szintén maradt karácsonyi cucc. De olyan édesek. A kisfiam sulis karácsonyi vásárjában vettem őket, levegőn száradó gyurmából készültek. A kis polcon a többieket pedig összevadásztam a neten :) Amúgy a polcocskáim egymás mellett vannak a falon, csak sarokban. A fakanálkészlet a gáztűzhely felett lóg, és természetesen nincs használva, csak dísz. A kannák, porcelánok a konyhaszekrényem nyitott polcán ...

Imádom őket, mindet, egytől egyig. 

Vagyok, aki vagyok - apum után

Most, hogy már nincs velünk sokszor eszembe jut, hogy dejólennemegkérdezni tőle ezt, azt. Mert ő is festett. Igaz nem képeket, meg dobozokat, hanem falakat, szobákat, ajtókat, ablakokat, táblákat.

Emlékszem mindig festékes ruhában járt, amikor pici voltam. Most én is abban járok...

A kreativitásom festős énje talán akkor kezdett kialakulni, amikor olyan 8 éves lehettem és valaki a családban kitalálta, hogy a konyhát ki kell festeni, és cseresznyéket kell az egész falra rávarázsolni. Feltételezem, anyum volt. A cseresznyéket aztán apukámmal ketten felfestegettük. az egész konyhában, kb. 100-150 db-ot. Szára is volt, olyan fülreakasztós forma :) De jók lettek, évekig fent volt, és mindig meg tudtam mutatni, hogy melyiket festettem én :)) Na, nem azért, mert felismerhető volt, hanem, mert tudtam, hogy melyikek azok :) Jó, hát gyerek voltam. De engedték, hogy fessek :)

 

Aztán kicsit később megtanultam tapétázni, hogy az sima legyen, és ott maradjon a falon. Festeni, úgy, hogy az szépen fedjen is, meg ne is legyen csíkos, és ne folyjon meg a festék... meg mindenfélét, ami lakásfelújításokkor szokás. Ez mostanában sokszor eszembe jut. Hogy ez nekem mennyit segített, hogy ezen az úton járjak most, amin járok.

 

Jópár évvel ezelőtt, már felnőtt fejjel aztán simán nekiálltam egyedül tapétázni, meg festeni a saját lakásomat, ami nem is lett rossz. Sőt! Jó volt a mesterem :)

Amikor ő már nem dolgozott és nekiálltam ennek a hobbinak, ő kinyitotta a szekrényét és adott aranyport, hogy én biztos tudom valamire használni :) Címfestő is volt, szép táblákat, feliratokat írt. Néztem azt is, amikor kicsi voltam, hogy hogyan tarja az ecsetet, hogyan tekeri, hogy a betűk szépek legyenek. Én olyat nem tudok, de szerette, amiket készítek, tetszett neki, és büszke volt rám.

Én meg büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam az alapokat, ami nagy falra jó, az kis dobozra is pont ugyanolyan jó.

Hiányzik...

 

 

 

BeSZÁMoló

Tételesen:
cca. 50 db dísztárgy
cca. 20 db stand elem
cca. 170 szín

Januárban. 

Hát ezért nem nagyon írtam a blogomra, ezért tudtam csak egy jelet adni eddig. De úgy tűnik kész vagyok. Agyilag, fizikailag is :) Most jön egy kis pihenés.

A dísztárgyak többsége, mint említettem már Frankfurtba készült, a Pentacolor standjára. Szerényen megállapítom, hogy gyönyörű lesz a stand :) Persze akad köztük egyszerűbb darab is, bonyolultabb is. Példul ilyenek:

Természetesen menet közben elfogyott a füstfóliám, ezért az alsó tálca később fejeződött be, és itt még egyik tárgy sincs lakkozva, és némelyikről az utolsó simítások is hiányoznak.

Jópofa feladat volt könyvek "ácsolása" :))

Tökéletes, ha az ember lánya nem dobálja ki a régi videokazettákat, mert a tokjaik egészen pontosan könyvre hasonlítanak. És persze egynéhány régesrégi, keményfedeles könyv, aminek a lapjait már talán még az egerek is megrágták :)

Készültek még tárgyak az új katalógusba is, ezek között is van végtelenül egyszerű, új vegyszert bemutató és társaik.

Színmintákat is festettem. Igazán felemelő érzés :) Mire kiszámoltam, hogy hány oszlop és hány sor, és egységes legyen... :) Ülve, állva, fekve, térdelve, guggolva... így festettem :))

Remélem jövő héten tudok mutatni sok-sok képet a standról, a tárgyakról, és a katalógust is hamarosan láthatjátok.

Csak mondom, hogy azóta a konyhában a csipketerítőmet már letakarítottam, most jön a padló és a lakás többi része :) 

A foglalkozások pedig február 14-én indulnak, hamarosan jönnek a mintadarabok!

Egy jel...

... hogy megvagyok, jól vagyok, el vagyok... havazva.

Az új évben is dolgozom, a kevés babonáim egyikét betartva január elsején is festegettem, ragasztgattam, hogy biztosan ebben az évben is legyen mit csinálnom :) Ti hisztek ebben? Az első napos dologban? Lencsét ettem, finomat, sütöttem is, festegettem, és persze kicsit takarítottam is. Bár azt nem szabadna, de legalább tudom, hogy az elkövetkezendő háromszázvalahány nap nagyja részén is ezt fogom csinálni :)

Jelenleg folytatom az ezüstös-fehéres-feketés elegáns projektet, hiszen január végén ismét Frankfurtba megy kiállításra a Pentacolor, így harmadikától nálam teljes a nagyüzem.

Fényképeket egyelőre nem nagyon tudok mutogatni, csak pár kupisat, ahogy leamortizáltuk a Penta galériáját :))

A feladat amúgy most nagyon érdekes és izgalmas. Nem a szokásos dobozok, vázák és fa lapok a fő attrakciók. Melitta (a középső képen, ő az, kiállítás terveződekoratőrmegálmodó) tök jó elképzeléseit próbáljuk megvalósítani. A kissé kopott madárkalitka is átalakult, régi poharak, székek, asztalok, kisszekrények. A kis szekrényke alul (a fenti képen az asztalon megmunkálás alatt) még nincs teljesen kész, férjem anyukájától koboztam el :) 

Hát ennyi csak, egyelőre ez van, a foglalkozásokon közben töröm az agyam. Elképzelés, ötlet rengeteg van, de idő hiányában még nem készült mintadarab, és még nem is tudom, hogy mikor kezdődnek. Valószínűleg január végén, vagy február elején. De pár darabot - a kiállításra készült tárgyak közül - biztosan átmentek foglalkozásra, mert nagyon tutkerájak lettek :) Kitartás!

Ömlesztvény - 2. befejező rész

Megrendelésre készült pár dolog még nálam.

Tányérok, két elegánsabb, kék-ezüst színben, és egy bohókás (a megrendelő igénye szerint). Egy ajtótábla, dobozkák szülőknek - egy apának, egy anyának - gömb, és fotódoboz. A gömböt és a fotódobozt a múltkori feltett képek alapján kérték, szóval az direkt hasonló :)

Minden nagyon tetszett a megrendelőknek, remélem a megajándékozottak is örülni fognak nekik.

Ezeket Móni barátnőm kérte, nagynéniknek, nagymamának. A középső tányér - megmondom őszintén - Csikós Andi tányéros foglalkozásán készült egyik darabja nyomán készült. (kicsit lejjebb az a két ovális tányér, a hegedűs, meg a tájképes....nagyon begyere nekem :)) Nagyon tetszett, hogy nem középre és nem szabályosan lett felrakva a szalvéta egy tányérra, amit az egyik nebulója készített, így az alapötletet onnan merítettem :) Köszi Andi! :)

Ők pedig egy lakásba készültek. Mármint ugyanabba a lakásba :) A dobozok a szülőké, anyukának, és apukának.

A fekete-fehér-ezüst-csillogó projekt pár darabja még. Fotózni azt megint nem sikerült, de majd talán januárban lesznek róla profi fotók, akkor megmutatom :)

opál repesztő, füstfólia, gyöngyházas kontúrozó (imádnivaló)

Összetört tükörcsempe van a tetején, talán én látszódom benne :)

fekete-fehérben

Elmaradtam a legutolsó foglalkozás képeivel is. Bár nem vittem fényképezőgépet, mert elfelejtettem, de Szonja mindig készül, így az elkészült műveket csak sikerült megörökíteni. Egy pótlós napot tartottunk, így többféle dolog született. A képeket itt nézhetitek meg.

Ha valaki erre jár, megnézheti a Városi Könyvtárban (Székesfehérváron, Széna téren) a kis karácsonyi kiállításomat.

Most pedig becsuktam a szekrényemet, és készülődöm. Takarítok, pakolok, sütök-főzök, így hát elköszönök pár napra

Nagyon boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!